»SYMPHONIA HUNGARORUM«
MAGYARORSZÁG ZENEKULTÚRÁJÁNAK EZER ÉVE
Kiállítás a Budapesti Történeti Múzeumban
2001. március 30–október 29.
Budapesti Történeti Múzeum
Magyar Zenetudományi és Zenekritikai Társaság
Országos Széchényi Könyvtár
Magyar Nemzeti Múzeum
A kiállítást rendezte és a katalógust szerkesztette:
KÁRPÁTI JÁNOS
A rendező munkatársa:
GUPCSÓ ÁGNES
Tudományos munkatársak:
BATTA ANDRÁS, DOBSZAY LÁSZLÓ, ECKHARDT MÁRIA, EŐSZE LÁSZLÓ, FARKAS ZOLTÁN, FELFÖLDI LÁSZLÓ, FERENCZI ILONA, KABA MELINDA, KIRÁLY PÉTER, MALINA JÁNOS, PAPP GÉZA, SÁROSI BÁLINT, SEBŐ FERENC, SOMFAI LÁSZLÓ, SZ. FARKAS MÁRTA, SZENDREI JANKA, SZERZŐ KATALIN, TALLIÁN TIBOR
Tudományos tanácsadók:
BELITSKA-SCHOLTZ HEDVIG, BERLÁSZ MELINDA, BUZÁSI ENIKŐ, F. DÓZSA KATALIN, GALAVICS GÉZA, KARSAY ORSOLYA, PAPP MÁRTA, RADNÓTI KLÁRA, SALGÓ ÁGNES, VAJDA LÁSZLÓ, WELLMANN NÓRA
Grafika, látványterv, installáció:
KEMÉNY GYULA
Zenei program:
SZÉKELY ANDRÁS
 |
 |
Szent Gellért püspök legendája
A 12. században írásba foglalt Gellért-legenda egyik epizódja a magyar zenetörténet első írásos dokumentuma. Gellért püspök egyik utazása során egy majorban szállt meg, ahol egy kézimalmot forgató szolgálólány énekét hallotta.
Continuoque mulier, que molam trahebat, cantare cepit. Admirans autem episcopus, dixit ad Waltherum: „Walthere, audis symphoniam [H]ungarorum, qualiter sonat?”
Majd az asszony, aki a malmot hajtotta, énekelni kezdett. Csodálkozva szólott erre a püspök Walterhoz. „Hallod-e, Walter, a magyarok szimfóniáját, miképpen hangzik?”
Mondsee-i kódex (15. század) Wien, Österreichische Nationalbibliothek Cod. 3662
A legenda a benne szereplő három személy – a püspök, a zenei tudású kísérő és a népdalt éneklő parasztasszony – révén a keresztény vallás, a magas zenei műveltség és a spontán magyar zenei kifejezés találkozásáról tanúskodik. Nem adat, inkább szimbólum, a magyar zene Európában való megjelenésének szimbóluma. És ugyanakkor: a magyarországi zenekultúra ezeréves történetének kiindulópontja.
»Magyar gregoriánum«
Amikor a magyarság a kereszténység felvételével a római liturgiát honosította meg az országban, azzal együtt a gregorián zenét tette meg műveltségének alapjává. Ez azt jelentette, hogy a kor legmagasabb színvonalú műzenéjének és tradicionális zenéjének ötvözetét alkalmazta, mely nemcsak Dél-Európa és a Közel-Kelet forrásaiból táplálkozott, hanem a klasszikus görög-római zenefelfogás elméleti alapjaira épült. A fennmaradt kódexek tanúsága szerint a Magyarországon adaptált – és a meglepően fejlett oktatási rendszer eredményeképpen szélesen elterjedt – gregorián liturgia repertoárját az általános, a regionális és a helyi változatok egymásra rétegződése jellemzi.
Esztergomi Benedictionale (11. század utolsó negyede) Zagreb, Metropolitanska Knjižnica MR 89
Veszprémi Pontificale (14. század) Budapest, Országos Széchényi Könyvtár Clmae 317
Antiphona: Advenerunt nobis–Schola Hungarica, Dobszay László (Hungaroton)
Trubadúrok és Minnesängerek a magyar királyi udvarban
Az európai királyi udvarok világi zenekultúráját a középkor óta főképp politikai és dinasztikus kapcsolatok alakították. Egy-egy külországból érkező királyné saját udvartartását – lovagok, muzsikusok, szolgák, mulattatók népes csoportját – hozta Magyarországra, ezzel új szokásokat, divatot, kultúrát honosított meg.
Jacques Barbireau: Der pfoben swancz, Camerata Hungarica (Hungaroton)
Trombitások Károly Róbert (1288–1342) és Erzsébet esküvőjén.
Károly Róbert 1320-ban vette el I. Ulászló lengyel király lányát, aki harmadik felesége lett. A királynak háttal állva két trombitás fújja zászlókkal díszített hangszerét. A hosszú trombiták áttörik a miniatúra keretét és a margón átnyúlva szinte a lap szélét érintik.
Miniatúra a „Képes Króniká”-ból (14. század második fele) Budapest, Országos Széchényi Könyvtár Cod. lat. 404
Szalkai László iskoláskönyve, 1490, Esztergom, Főszékesegyházi Könyvtár Mss. II. 395
A sárospataki plébániai iskola tananyagát őrizte meg egy kolligátum, melyet Szalkai László, a későbbi esztergomi érsek még ott tanuló diákként állított össze, tanárának, a Krakkóban kiképzett Kisvárdai Jánosnak irányítása alatt. A zeneelméleti jegyzet egy közép-európai típusú anonim traktátust s egy tonáriust tartalmaz. A példaként idézett dallamok a krakkói gregorián tradíció hatására utalnak, amit az egyetem közvetíthetett, de a Szalkai kezéből kikerült kottás sorok kurzív magyar notációval készültek. A képen a Guido-féle kéz rajza látható és szolmizálási gyakorlatok olvashatók
A török hódoltság krónikásai
A török hatalom gyors terjeszkedése az egész Európát jellemző általános fellendülést veszélyeztette, következményei azonban elsősorban Magyarországot sújtották. A mohácsi csatavesztés (1526) és lI. Lajos király tragikus halála után a kettős királyválasztás, majd az oszmánok berendezkedése és a Habsburgok hódító politikája az ország három részre szakadásához vezetett. Buda várának elvesztése (1541) közel 150 évre meghatározója lett a magyar gazdasági élet és kulturális fejlődés alakulásának.
A kor változatos és gazdag irodalmának sajátos műfajává a históriás ének vált, amely a középkori énekmondók szájhagyományának folytatásaként, de már az írásbeliség szintjén bontakozott ki. Terjedését elősegítette a fejlődő könyvnyomtatás. Fénykorát a 16. században élte, ebből az időből mintegy másfélszáz írott emléke maradt fenn.
Sztáray Mihály: Az istenfélő Eleazar papról, Bordás György, Mandel Róbert (Hungaroton)
Históriás énekeink hiteles dallamainak egy részét három, Kolozsvárt kinyomtatott gyűjtemény őrizte meg: Tinódi Cronicája (1554), az anonim Hoffgreff-énekeskönyv (1556) és Heltai Gáspár kötete, a Cancionale, azaz históriás énekes könyv (1574).
Hoffgreff-énekeskönyv
Kolozsvár 1556, Budapest, Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára RM I. 8-r, 211.
Egy nemzetközi hírű virtuóz Magyarországról: Valentin Bakfark
Erdély, Brassó szülötte volt Valentin Bakfark lantos, akit napjainkban nálunk többnyire Bakfark Bálintként ismernek. Ő a reneszánsz kori Magyarország legkiválóbb szellemi reprezentánsainak egyike, akinek művészi nagysága itthoni kortársai közül lényegében csak Balassi Bálintéhoz mérhető. Janus Pannonius, Zsámboki János és Dudith András mellett Bakfarknak sikerült az egykori Magyarországról indulva kora legnagyobbjai közé emelkednie.
Bakfark első lantkiadványa
Intabulatura Valentini Bacfarc Transilvani Coronensis Liber Primus
Lyon 1552, Vesoul, Bibliothèque municipale
Bakfark: Fantázia III à 4, Lutz Kirchhof (Deutsche Harmonia Mundi)
A reformáció és az ellenreformáció korszakának zenéje
A 16. század első felében a reformáció, a török terjeszkedés, valamint a rossz gazdasági helyzet a középkori egyház és az iskolák működését kedvezőtlenül befolyásolta. A meggyengült intézményi rendszerben a zene szerepe is csökkent. A reformáció és ellenreformáció kora zenéjének bemutatására főképp abból az anyagból válogathatunk, amely a mai Magyarország határain túl – a Felvidéken és Erdélyben – keletkezett és ott maradt fenn. Bethlen Gábor erdélyi fejedelem második felesége, Brandenburgi Katalin jelentősen hozzájárult a fejedelmi udvar zenei életének fejlesztéséhez.
Virginál Brandenburgi Katalin (1604–1649) tulajdonából
1617, valószínűleg Augsburg, Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum App. Jank. 243
Az Esterházy hercegi udvar zenéje
A 17. század végétől a zeneművészet legfontosabb magyarországi mecénásai a kiemelkedő lehetőségekkel rendelkező főúri családok közül kerültek ki. A 17. század elejétől egyre fontosabb szerepet játszó, kiterjedt Esterházy-család valamennyi ágában akadtak a zeneművészet iránt élénken érdeklődő személyiségek.
Az Esterházy-udvar fontos zenetörténeti szerepet töltött be azzal, hogy „műhelyként” szolgált Haydn szimfóniáinak és vonósnégyeseinek megalkotásához. Lehetővé tette, hogy a szerző az udvari hierarchia keretein túllépve, független komponistaként a londoni hangversenypódiumok ünnepelt művészévé, az egész kontinens zenei életének kiemelkedő figurájává váljon.
Haydn működésének legfőbb pártolója „Pompakedvelő” Miklós herceg (1714–1790) kedvenc hangszere a violacsaládhoz tartozó, nagyobb méretű baryton volt. A herceg és különös hangszere számára Haydn mintegy 175 triót komponált.
Baryton az Esterházy-család tulajdonából
Wien, 1750
Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum H. 1949.360
Haydn: Baryton-trió D-dúr, Menuet, Trió, Kakuk Balázs, Lukács Péter, Párkányi Tibor (Hungaroton)
A magyarországi városok zenéje a 18. században
A 18. század folyamán a városi zeneélet jellegét és színvonalát a város státusa, felekezeti hovatartozása és nemzetiségi összetétele határozta meg. A szabad királyi városok – a király főhatósága alá tartozva – sajátos jogokkal, belső önkormányzattal és igazságszolgáltatással rendelkeztek. A püspöki székhelyek közül Győr zenei élete volt a legvirágzóbb. A székesegyházi zene magas színvonalát Mechler András fél évszázados karnagyi tevékenysége alapozta meg. Utóda, Istvánffy Benedek, a 18. századi Magyarország egyik legtehetségesebb zeneszerzője, aki 1766–78 között állt az együttes élén. Két miséje és tíz kisebb egyházi műve kiváló formaérzékről s a kor leghaladóbb stílusirányzatainak ismeretéről tanúskodik.
Istvánffy Benedek (1733–1788): Offertorio Veni sancte Spiritus
Violino primo, kéziratos szólam
Sopron, Városplébánia (Szentlélek-templom) kottatára
Magyar táncok – az ungarescától a csárdásig
Az első magyar jellegre utaló darab egy lengyel orgonatabulatúrás gyűjteményben tűnik fel a tizenhatodik század közepén Hayduczki, vagyis hajdútánc címmel. Nem sokkal később egy Strassburgban kiadott lantgyűjteményben (1556) Ungarischer Tanz, egy másik, leuveni lantkönyben (1564) Passamezzo ungaro, egy német orgonatabulatúrában (1583) pedig Ungarescha Saltarello című darabokat találhatunk. A sajátos formálás és a dudamuzsika népies praxisára emlékeztető kíséret alapján e táncok a magyar zene emlékeinek tekinthetők. Jelentőségüket azután a magyar források (Kájoni-kódex, soproni Stark-féle virginálkönyv, Lőcsei és Vietoris tabulatúrás könyvek) bőséges anyaga is alátámasztja.
Verbuválás (Verbovačka) Felső-Magyarországon, 1760 körül
Rimavska Sobota (Rimaszombat) Gemerské Múzeum
A magyar huszárok és osztrák vértesek táncmulatságát – a verbuválást – ábrázoló képen együtt látjuk a kor hagyományosabb ízlését tükröző magyar férfi szólótáncot és a 18. században széles körben terjedő kontratáncot, az osztrák vértesek és partnereik táncát. A táncok különbségét a zenészek különbségével is hangsúlyozta a névtelen festő, mert a huszárok táncához cigánybanda, a vértesekéhez zsidó zenészek együttese játszik.
Nemzeti színház – nemzeti opera
Erkel Ferencet széles körű operai tájékozottsága és rendkívüli zeneszerzői tehetsége alkalmassá tette a nemzeti opera megteremtésére. Már első kísérletében nagy biztonsággal választotta ki a nemzetközi műfaji eszköztárból a nemzeti célnak megfelelő dramaturgiai és kompozíciós típusokat, és adaptálta őket a magyar drámairodalom által kínált heroikus-tragikus szüzséhez. Az 1861-ben bemutatott Bánk bán a magyar nemzeti opera paradigmája. A nemes magyar hang megteremti az operai alakok nemzeti jellemét, és ezáltal mintegy megteremti azoknak a tízezreknek a nemzeti éthoszát is, akik a hősök hangját magukba fogadják.
Erkel Ferenc (1810–1893) Stróbl Alajos mellszobra
Budapest, Országos Széchényi Könyvtár, Zeneműtár
Melinda jelenete a Bánk bán II. felvonásából, autográf partitúra
Budapest, Országos Széchényi Könyvtár, Zeneműtár
Erkel: Bánk bán – Bánk és Melinda kettőse, Ágay Karola, Simándy József, Ferencsik János (Hungaroton)
Liszt Ferenc a magyar zene útján
Két nagyszabású oratorikus alkotása primér módon magyar vonatkozású. Az egyik a Szent Erzsébet legendája, melyhez Liszt a magyar születésű, Thüringiában élt szent zenei jellemzésére magyar barátaitól is kért forrásanyagot, A másik magyar vonatkozású nagy oratorikus alkotás a Koronázási mise (1867), melyben, miként maga Liszt írja Mosonyinak, „az egyházi és a nemzeti magyar jelleg világosan kifejezésre jut “. A mise előadása iszimbolikus jelentőséget kapott: szinte az egész magyar zenevilág összefogott, hogy Ferenc József osztrák császár és Erzsébet császárné magyar királlyá és királynévá való koronázásakor Liszt zenéje szólalhasson meg.
Liszt Ferenc (1911–1886): Koronázási Mise / Missa Coronationalis
A partitúra díszkiadása Liszt hagyatéki kottatárából
Budapest, Liszt Ferenc Emlékmúzeum LH 3663
Liszt: IX. Magyar rapszódia, Zempléni Kornél (Hungaroton)
Zenei élet a dualizmus korában
1867-ben, a kiegyezéssel Magyarország lemondott az 1848-as szabadságharcban követelt függetlenségéről, de cserébe csaknem egyenrangú társhatalmat kapott az osztrák-magyar duális monarchiában, és lehetőséget egy olyan ipari és kereskedelmi fejlődésre, amely az évszázados elmaradottság leküzdésének ígéretét hozta magával. Az 1873-ban egyesített, egymással szemben fekvő két dunai város: Buda és Pest az ország fővárosaként rohamos gazdagodásnak indult, és igen gyorsan versenyre kelhetett a másik dunai fővárossal, Béccsel.
Magyar Zeneköltők Kiállítási Albuma – A 19. század végének reprezentatív zeneszerzői "önarcképe", szerkesztette Bartalus István (1821–1899)
Budapest 1885, Rózsavölgyi
Budapest, Oszágos Széchényi Könyvtár, Zeneműtár 54.890
Cigányzenészek – magyar népies zene
„…Bihari a cigányzenének olyan hírnevet szerzett, amit fokozni már nem lehet. A magyar nemesség ugyan régen is védte és dicsérte azt, de vele vált a cigányzene a nemzeti reprezentáció integráns részévé. Bizonyos fokig hozzá kapcsolták a pozsonyi országgyűlés kötelező szertartásaihoz; nemzeti művészetként bevonult a koronázási bálra… Az 1805-től 1825-ig eltelt években Bihari úgy felragyogtatta a cigányzenét, hogy még Bécs is lelkesedett érte.
(Liszt Ferenc: A cigányokról és cigányzenéről Magyarországon, 1861)
Zenélő cigányok az 1850-es években
Franz Kollarz (1829–1894) színes litográfiája
Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum, Történelmi képcsarnok T. 4531
Bihari: Mikor a pénze elfogyott – Boross Lajos zenekara (Magyar Rádió)
A monarchia osztrák-magyar operettje
A magyar szórakoztató zenés színpad bölcsője: a népszínmű 1840 és 1880 között uralta a szórakoztató zenés színpadot. Szerzői a magyar falut s annak figuráit tették a városi, gyakran nem magyar származású közönség számára közszemlére.
A „legmagyarabb operett”, a János vitéz páratlan sikerébe belejátszott, hogy a mű keletkezése a legvadabb Fedák-kultusz kellős közepére esett. Primadonna kapta a férfi főszerepet, s vitte diadalra a „második” János vitézt (az első, Petőfié már régen iskolai olvasmány volt) a Király Színházban. Nem is annyira operett, mint inkább daljáték.
Kacsóh Pongrác (1873–1923): János vitéz
1904. november 18. Király Szinház
Fedák Sári (1879–1955) mint János vitéz, Medgyaszay Vilma (1885–1972) mint Iluska
Budapest, Oszágos Széchényi Könyvtár, Színháztörténeti tár KA. 3672/127
A parasztmuzsika felfedezése
A népzenegyűjtés korszerű – Európában is példamutató – tudományos alapjait a nyelvész-gyorsíró Vikár Béla teremtette meg, aki a gyorsírás alkalmazása mellett 1896-tól kezdve már fonográffal gyűjtött népdalokat és meséket. Munkájának eredményeit nemcsak a párizsi Világkiállítás alkalmával megrendezett Ethnográfiai Kongresszus (1900) ismerte el és tartotta követésre méltónak, hanem olyan hazai zenészek is, mint Kodály Zoltán, Bartók Béla és Lajtha László, akik az ő útmutatása nyomán indultak el gyűjtőútjaikra.
„Rákóczi kocsmába” – adatközlő: Sümegi Jánosné, Törökkopány
Kodály Zoltán (1882–1967) a fonográffal
Gink Károly felvétele, MTI Fotó
A 20. század legnagyobbjai között: Bartók Béla
Bartók Bélát a 20. század első felének új zenéjét meghatározó „három nagy” – Schoenberg, Bartók, Stravinsky – egyikeként emlegetik. Nemzeti elkötelezettségű életművel magyar alkotó ennél nagyobb nemzetközi sikert nem aratott.
 |
 |
 |
Bartók kortárszenét játszik Budapesten
Három eredeti műsorlap Bartók feljegyzéseivel
Budapest, MTA Zenetudományi Intézet, Bartók Archívum 2050/30, 2049/84, 2049/86
Bartók: 14 Bagatell No. 2, Bartók Béla (Hungaroton)
Nemzeti jelleg – egyetemes érték: Kodály Zoltán
A Háry Jánosban történelmi valóság és népi képzelet keveredik, egységét az operaszínpadon először megszólaló népdalok teremtik meg. A főhős Kodály szerint „maga az életre kelt magyar meseteremtő fantázia”.
Háry szobája a Burgban – Oláh Gusztáv (1901–1956) díszletterve a Háry János operaházi bemutatójához
Budapest, Oszágos Széchényi Könyvtár, Színháztörténeti tár KE 90
Kodály: „Fölszállott a páva” férfikarra, Honvéd Művészegyüttes, Vásárhelyi Zoltán (Hungaroton)
Magyar művészek itthon és a nagyvilágban
A magyar zene és a magyar zenei előadóművészet felismerhető, jellegzetes és versenyképes. A mai politikai körülmények és az egyre inkább nemzetközivé táguló-szűkülő világ kísérőjelenségei lassan elfeledtetik a „külföld vagy belföld”, az emigráció, az „itt élned, halnod kell” dilemmáit, görcseit. Mindezek egy sokkal általánosabb, közös vágynak adták át helyüket, annak, hogy egészséges szellemben, egy megóvott földön kellene élnünk továbbra is, lehetőleg Bach és Mozart, Liszt és Bartók zenéjével. A legújabb generáció magyar muzsikusa ezt a célt képviseli, bármely kontinensre sodorja is sorsa.
Ligeti György (1923–2006) tanít
Garas Kálmán felvétele
A szombathelyi Bartók-Szemináriumot a kiváló hegedűs, Bartók-kortárs, Gertler Endre közreműködésével alapították a hatvanas években, azzal a céllal, hogy megteremtsék a Bartók-interpretáció nemzetközi magasiskoláját. Az évek folyamán a sikeres szeminárium kortárs zenei műhellyé és fesztivállá növekedett, amely nemcsak Bartók zenéjének, hanem a teljes huszadik századi zenének szenteli energiáit. Ez a kép a fesztivál történetének egyik fontos pillanatában készült.
Eötvös Péter (1944), Kocsis Zoltán (1952), Perényi Miklós (1948), Kurtág György (1926), Rohmann Imre (1953), Vidovszky László (1944), Hauser Adrienne a szombathelyi Bartók-Szemináriumon, 1986
Garas Kálmán felvétele